Amikor életemben először láttam tengert – Jugoszlávia 1986
Már nem tudom megmondani, hol van ez a hely, de itt fürödtem először a tengerben, az biztos. A száraz hajamból és az arckifejezésemből ítélve, ezek még a hezitálás hosszú percei, mielőtt bemerészkedtünk volna az óriási víztömegbe.
A vihar, ami napokon át üldözött minket
DACIA, a román csoda
Az egykoron többéves várakozással érkező keleti autók közül a Daciára kellett a legkevesebbet várni. Így nagyon sok család döntött a Dacia mellett, annak dacára, hogy lépten nyomon kiesett belőle valami, és heti egyszer biztosan cserben hagyta gazdáját valmelyik forgalmas kereszteződés közepén. Ez itt a képen a kivételek számát gyarapítja, gond nélkül végig vitt minket fél Jugoszlávián, még a félelmetes tengerparti szerpentineken és a híresen rossz alsóbbrangú utakon is.
Sátorszárítás a kempinget elmosó vihar után
Az évtizedes tapasztalattal rendelkező idegenvezetőt is meglepte az óriási vihar, ami majdnem tönkretette az egész nyaralást. Napokig menekültünk előle dél felé, de mintha minket üldözött volna, nem tágított. A többször is rommá ázott sátrunkat ilyen leleményes módon kellett szárítgatni, hogy újból használhatóvá váljon.
Még mindig pulóverben
Kicsit elkeseredve mászkáltunk a sziklákon az egyetlen magunkkal vitt farmer-pulóver szettben. A nyári göncök békésen pihentek a bőröndben. Az idő pocsék volt, a tenger szürke és úgy tűnt, Jugoszláviában nem fog egyhamar kisütni a nap.
Ha minden igaz, ez Split kikötője
Itt sütött ki végre újra a nap, és megmutatta, milyen az az igazi, nyári meleg az Adria partján. Csodálatos a város is és a környező tengerpartok is, de valószínűleg annyira el voltunk foglalva az időjárással, hogy nem nagyon készültek képek.
Minden jó, ha a vége jó …
Amikor végre kisütött a nap, egymást követték a szebbnél szebb öblök. Ma minimum 6-800 fotóval érkeznénk haza egy ilyen útról. Akkor megállni is nehéz volt, vagy akár lehetetlen az életveszélyes szerpentinek mentén, a fényképezés is macerás volt, így maradnak a fejben őrzött emlékek. A képen látható öbölnek talán az volt a szerencséje, hogy biztonságosan meg lehetett állni egy fotózáshoz.
